ha az előző volt az utolsó nyári hétvége, ez pedig az első az őszből, akkor boldog vagyok.
anya osztályával szombaton kirándultunk. én "kísérő tanár" minőségben voltam jelen, ami -figyelembe véve, hogy 16 évesnél nem szoktak sokkal idősebbnek nézni- finoman szólva is komikusan hatott: egy 16 éves lány dirigál 20 gyereknek és a tanárnak; remekül szórakoztam. először a parlamentbe mentünk, ahonnan gyors idegenvezetés és némi őszinte csodálkozás után egy hátsó kijáraton angolosan távoztunk. a néprajzi múzeum személy szerint az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, úgy kellett kirángatni az állandó kiállításról. a margit-szigeten régi álmom vált valóra: bringóhintót vezethettem! az utas anya volt... két őrült spiné hajtott át esküvőkön, kirándulókon és kolostorromokon, miközben hisztérikusan kiáltozott az egyik ("fék! fék! fék!" - anya), a másik pedig sátáni kacajjal rángatta a csengőt és tolt le az útról boldog-boldogtalant (én). ettem vattacukrot és egy csomó édességet, mire hazafelé indultunk konkrétan túladagoltam magam.
a keletiben csatlakozott hozzánk S is, hogy aztán itthon ma naaagy családi ebédet tartsunk, majd egy könnyed sziesztát a kertben a hintaágyon. de a hétvége csúcsa, életem egének jelenleg legfényesebben ragyogó állócsillaga A Szekrény. egy hónap alatt sikerült felkönyörögnöm a lakásba, végre teljes mértékig belakhatjuk a mi kis szobánkat legkedvesebb szobatársammal.
szerelmem, a vénasszonyok nyara.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése