2011. november 12., szombat

fenntartható fejlődés

mindig úgy gondoltam, igazi erősségem a szóbeli megnyilatkozás. azt hittem, a kommunikáció az egyetlen olyan területe az életnek, ahol nem érhet meglepetés, hiszen minden helyzetre fel vagyok készülve. pedig, ha tudtam volna... 

tény és való, hogy tudok beszélni olyan dolgokról, amikhez személyes indulat nem, vagy csak minimálisan tapad. amit nem övez félelem, fájdalom vagy szégyen - amihez elég az elragadtatás, a lelkesedés, egy kis humor vagy báj. majdnem tipikus nő vagyok: fecsegésben, csacsogásban világbajnok. az egyetlen, amire büszke lehetek, hogy nem ragadtam meg a ruhák-bulvár-fogyókúrák szintjén, hanem valamivel igényesebb témák felé mozdultam el. persze, ez is csak hiú ábránd. lényeg a lényeg: ugyanolyan vagyok, mint a többi.

tehát a legújabb project: tanulok kommunikálni. igyekszem megfogalmazni és kiadni magamból a problémáimat, még ha néha percekig is kell keresni a szavakat. mert úgy semmi sem működőképes, ha én csak sértettségem elefánttornyába zárkózva nyalogatom a sebeimet. 

nem vagyok normális, de keményen próbálkozom. a kapcsolatteremtésben már van gyakorlatom, ideje a kapcsolatfenntartást is kipróbálnom. talán most megéri. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése