gólyabál. job done.

a gólyabálon innen az élet csak a készülődésről szólt - a kreatív ötletek lehetséges megvalósításán törtem a fejem, számolva a hátralévő napokat, az elfogyasztott kalóriákat és a tökéletes megjelenésre elköltött forintokat. aztán amikor a kezemben van a rám alakított ruha, a dobozban vár a még sosem használt fekete tűsarkú, akkor lassan elkezdheti élvezni az ember...lassan. mert hogy még frizura, mert hogy még smink. de egyszer csak minden összeáll, egy utolsó sufni tuningos barkácsmegoldás után már a cipőből sem csúszik ki a lábam minden lépésnél. és ott vagyok, nyakig a fényes, elegáns forgatagban.

a gólyabál csodálatos volt! jobban élveztem, mint a sajátomat, ami mondjuk még mindig nem valódi mércéje a hangulatnak. van az, amikor minden működik: remekül érzem magam a bőrömben, a fiúm szerint nagyon szép vagyok, a fiúm szerintem nagyon csinos, az emberek kedvesek, a fényképezők kattognak, az alkohol fogy, a zene szól, a parkett tele ... és minden valahogy pont jó. 

a gólyabálon túl nagy a fáradtság, még mindig nem sikerült kipihennem magam teljesen. a jobb felkaromban izomláz van, a bal lábfejem szintén fáj, és ha lefekszem az ágyba még mindig olyan érzés, mintha fantom-magassarkú lenne a lábamon. a felrepedt, belilult ajkamról nem is beszélve. az összesített mérleg azonban abszolút pozitív - aztán majd lassan visszanézem az ott készült képeket, nehogy kiderüljön, hogy hatalmas tévedésben vagyok. :)