a női lélek újabb rejtelme

van hiszti-ciklusom. fogalmam sincs, ez mennyire lehet általános, előfordulhat, hogy csak én küzdök az őrülettel (meg persze a környezetem. haha). a hiszti-ciklus olyan mint a menstruáció: bizonyos időközönként tapasztalható, senkinek sem jó, áldatlan állapot. azok a napok, amikor bal lábbal kelek fel... és most nagyon finoman fogalmaztam.

nos, tegnap megjött. a nap felénél úrrá lett rajtam a hiszti, és onnantól tulajdonképpen semmi sem volt jó, és még csak elviselhető is alig néhány dolog. ilyenkor a legjobb érzelmi lobotómiát végrehajtani, és kiiktatni az agynak a hisztiért felelős részét. éljenek a tudatmódosítók! éljen az alkohol!

hát na. sikeres volt a kezelés, maradjunk annyiban. és tudom, hogy ez nem a büszkeség falra való, de azért kikívánkozik belőlem: olyan elviselhetetlen, hisztis részeg picsa voltam, amilyet elképzelni is nehéz, de a barátom mégis szeret! háh.

u.i.: nem, az az alak nem én voltam, aki módszeresen végighányta a petőfi hídtól a moszkváig vezető utat.

u.i2.: de.