apróságok

nem szeretem, hogy kiszámíthatatlan az időjárás Pesten - hiába igyekszem tájékozott lenni, az Astorián és a Blahán garantáltan másképp esik az eső, pedig még csak 2 megállónyit buszoztam.

nem szeretem, hogy mindenki a villamos ajtajában áll meg, pedig beljebb még egy csomó hely van, de ezek az ostoba birkák, ezek az ösztönlények a menekülési útvonalakhoz legközelebb helyezkednek el. és azokról ne is beszéljünk, akik meg sem várják, hogy leszálljunk, már tolakodnak fel.

nem szeretem, hogy a szomszéd ordibál a gyerekeivel, üvöltteti a rádiót és mindezt tekintet nélkül arra, hogy reggel 6-7 óra van. persze, ha ugyanebben az időben mi tennénk hasonlóképpen, nyilván irtó zabos lenne. (néha már nem bírom megállni, és a fal mellett állva kiabálom át nekik, hogy: "a fenének szültél gyereket, ha nem tudod nevelni, ne ordítsál már vele!" - de eddig még nem volt hatása.)

nem szeretem, hogy csöpög a csap, nyikorognak az ajtók és recseg a parketta. ha nekem lesz egy lakásom/házam, ezt a három dolgot nagyon komolyan fogom venni, mert alattomosan mennek az ember agyára, apróságnak tűnnek pedig nagyon rosszul tud esni ha valaki hajnalban szlalomozik a lakásban ajtókon át, parkettán suhanva.

nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló apró bosszúságokat, mert észrevétlenül mérgezik meg a hangulatomat. és ezek mindig sokkal súlyosabbnak tűnnek, mint a kellemes dolgok. például amikor a helyes fénymásolós srác semmit nem kér a nyomtatásért. ajándék mosoly és szakdolgozati címbejelentő űrlap.