ló

szeretnék egy lovat.

ehhez azonban nincs meg a kellő tőkém, meg nyilván nem is tehetem ezt meg úgy, hogy ne kérjem családom fejének áldását a project-hez. ő azonban úgy kezel, mintha egy 5-6 éves kislány lennék, akit arról kell meggyőzni, hogy ne akarjon kutyát amíg nem bír életben tartani egy szobanövényt sem.

ez irtó kellemetlen, mert egyrészt hiába magyaráznám neki ennek ellenkezőjét - különben meg ha ennyire megbízhatatlannak tart, miért hagyja rám a gyerekét, miért engedi, hogy egyedül éljek és bármilyen önálló döntést hozzak?

másrészt az ellenállása mögött meghúzódó motiváció megfejtése roppant egyszerű: neki nincs kedve lovat venni, ő nem akar erre pénzt kiadni és az ő életének esetleges felfordulása, megváltozása vált ki belőle ilyen reakciót.

soha nem láttam már ennyire önző embert, azt hiszem. képes százezres tételben öltönyt venni meg autót anyának ha kell, ha nem, mert ez az ő reputációjára is jó hatással van. de az, hogy a család 3 tagját érintő, engem meg egyenesen rabul ejtő, elfoglaltság feltételeinek megteremtésére anyagi áldozatot hozzon - úgy, hogy az az ő státusában semmilyen változáshoz nem vezet - elképzelhetetlen.

és mindeközben a mártír szerepében tetszeleg, a hihetetlen áldozatvállalását ecseteli fájdalmas arckifejezéssek és egy jó adag mindentudással a hangjában. feláll a szőr a hátamon, egyszerűen olyan messze vagyok ettől az embertől, hogy az valami hihetetlen.