2012. október 1., hétfő

vajon Isten az állatoknak is gondját viseli?

én nem kívánom senkinek, hogy meg kelljen válnia attól, ami a szívének kedves. legyen szó tárgyról vagy élőlényről. én mindössze annyit kérek az igazságos Istentől (ha van ilyen), hogy ugyanekkora veszteség érje azt a figyelmetlen, száguldozó autóst, aki elütötte a cicámat.

nyilván nem direkt gázolták halálra Boldizsárt, de egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy egy szabályosan 50 km/órával közlekedő, figyelmes sofőr elüssön egy macskát, aki nem egy öngyilkos típus, hogy mozgó jármű elé feküdjön. szinte biztos vagyok benne, hogy valami helyi faszagyerek vagy egy siető pizzafutár tehette. annyi becsület azért volt a tettesben, hogy legalább nem hagyta, hogy szegény kis testét a többi autó széttrancsírozza, hanem bedobta az árkunkba.

ma délután temették el anyáék abban a kis horgolt plédecskében, amin mindig aludt a nappaliban. amikor megtudtam a hírt, félórán át vígasztalhatatlanul zokogtam és most is a sírhatnék kerülget. egyszerűen tudom, hogy az én életemben nem volt és talán soha nem is lesz még egy ilyen hálás, okos, emberi macska a Földön, mint amilyen Boldizsár volt.

kedves kicsi kandúrom, hűséges alvótársam, kiscicám - nyugodj békében!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése