a szegény könyvtáros panaszai

ha az ember bölcsészkarra jelentkezik, azzal azt is vállalja, hogy örökbérletet vált a környezetében elérhető könyvtárak majd' mindegyikébe - innentől kezdve pedig élete szorosan összefonódik valamennyi könyvtáros életével. csak amíg Te legfeljebb egy tucatnyi dolgozót ismersz meg, nekünk - a könyvtári pultok másik oldalán - többszáz változó intelligenciájú vendéget kell kiszolgálnunk. néhány jóindulatú tanácsot a békesség érdekében érdemes lenne megfogadnia minden könvtárbajárónak.

1.) ha az internetes adatbázisban rábukkantunk az áhított könyvre, először is ellenőrizzük le, hogy valóban a helyén van-e. a raktárost felesleges rohangászástól és keresgéléstől, magadat meg a csalódástól tudod így megóvni.

2.) nem mindenki született kalligráfus, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy az esetek 80%-ában miért ragaszkodnak következetesen a sajátos módon olvashatatlan macskakaparáshoz a kedves delikvensek. aki pedig tudván tudja magáról, hogy ő bizony ordenáré, rusnya módon ír, az legyen olyan kedves, próbálkozzon a nyomtatott nagybetűkkel!

3.) és ha már nagybetűk: ne, ismétlem, ne a saját nevedet írd nyomtatott nagybetűkkel! kis túlzással állítatom: senkit nem érdekel, hogy hívnak - a lényegi információ a szerző neve, a könyv címe és jelzete. csak hogy tudd.

4.) vannak olyan könyvek, amiknek a kikérése meghaladja az átlagos könyvtárbajáró képességeit: ilyenek a tanulmánykötetek vagy a többszerzős művek, de az sem egyszerű, ha az ember egy konkrét novellát keres valamely szupertermékeny irodalmi nagyágyú életművéből. itt a legkülönfélébb megoldásokkal találkoztam már nem is olyan hosszú könyvraktárosi pályafutásom során... pl. egy tanulmánykötet címe mellé gondolkodás nélkül az abban található konkrét tanulmány szerzőjét írják a kérőlapra, vagy fordítva. tehát a kérésem: figyeljünk oda és gondolkodjuk logikusan! a könyvraktáros csak konkrét könyvet tud neked megkeresni, mert nem tanulmányonként őrizzük őket a raktárban (nyilván), úgy hogy magát, a könyvet tessék felkérni.

5.) ha valahol mégis hiba csúszik a folyamatba, a méltatlankodás és asztalcsapkodás helyett próbáljunk jóindulattal és türelemmel viseltetni a könyvtári dolgozók iránt. főleg, ha nem ők a hibásak: a későn visszahozott könyvek után bizony fizetni kell, ez sosem volt titok. természetesen előfordulhat, hogy nálunk van a hiba - de heti többszáz kérés teljesítése során néha törvényszerű, hogy porszem kerül a gépezetbe. 

+1.) vannak dolgok, amikről meg aztán végképp nem tehetünk: lassú gépek, széteső könyvek, kevés példány. na, ilyen problémákkal drága dékánunkhoz illetve az üzemeltető intézményhez lehet fordulni! a szerencsétlen könyvtárosnak ez pont olyan kellemetlen, mint neked, kedves olvasó - de adód egy százalékával meg könyvadományokkal, vagy bármilyen felajánlással bátran kereshetsz minket.