a legnagyobb gondot az jelentette, hogy le kell pucolni és fel kell szerszámozni az új cuccokkal, azokat beállítgatni és egyáltalán: üzemkész állapotba kellett hoznom a lovat. mindezek után a futószárazás már könnyű és eseménytelen volt (életem első futószárazása, hát nem csodás? de). a dolog pikantériáját az adta, hogy az edzőm mindehhez nem tudott asszisztálni, így egyedül (illetve némi segítséggel) kellett megbirkóznom a feladattal.
utána fel is ültünk rá szépen, én és az edzőm is, és a szakértő közönség is kellemes meglepetésként nyugtázta, hogy a kis dilis lovam mennyire jól mozog, milyen szép a tartása és lépésben illetve vágtában remekül és egyenletesen halad. hát igen, az ügetésen lesz mit hegeszteni, de egyébként nem is lenne semmi izgalom a dologban. :)
szóval én büszke vagyok rá, maximálisan beváltotta eddig a hozzá fűzött reményeimet és nagyon remélem, hogy a későbbiekben sem fog csalódást okozni. cserébe viszont én is igyekezni fogok következetes és felelősségteljes gazdája, sporttársa, barátocskája lenni.
az viszont hihetetlen, hogy a "csajok" (értsd: kancák) miden egyes alkalommal vad nyihogással reagálnak arra, ha feltűnik a "boxutcában." nem hiába, de kurva jó pasi... viszont heréltként ezt sajnos sosem lesz alkalma bizonyítani. nem hiába lett a neve Szájhős (és akkor az örökös nyihogásról még nem is beszéltem). :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése