elkövettem egy nagy hibát: beengedtem a családomat a lovak közé. volt egy gyönyörű, szabad világom, ahol mindent a magam ritmusában intézhettem. most meg itt vannak, rátelepedtek a nyakamra és mindenről van véleményük, sőt mi több! megmondják, mit és hogyan csináljak. de ha jobban belegondolok... már meg sem várják, hogy én csináljam, ők elintézik, megszervezik és megvalósítják.
hirtelen a szabadság, amit a lovarda jelentett, a családom uralkodási vágyának csak egy kiterjesztett, új helyszíne. tudom, hogy meg kellett ezt a lépést tennem, mert csak a családom bevonásával volt esélyem lóhoz jutni, de most egyre inkább azt érzem: túl nagy az ár, amit ezért fizetnem kell.
szépen lassan, a spórolt pénzemből veszegettem meg magamnak eddig is, amire szükségem volt: cipőt és csepszet, kobakot, nadrágot. anya már kétszer ült lovon, és apa gyakorlatilag teljesen felszerszámozta. zsebből. ebből is látszik, hogy a családom átállt "lovas" üzemmódba és innentől kezdve senkit nem fog érdekelni, hogy én miért szerettem bele ebbe a gyönyörű, szabad világba.
A hosszú párkapcsolat egyik hátránya: Már semmi másról nem beszélsz csak a lovakról meg a fosásról. Remek. :D
VálaszTörlésA következő bejegyzés a körbehugyozott női vécékről fog szólni. :P
Törlés