die manner von heute

most, hogy lakótársat keresek, elég sokan hívnak (eddig kivétel nélkül fiúk). nem reprezentatív felmérésem alapján azt kell mondanom, hogy szörnyen elveszett ez a generáció.

mindenki próbál irtó udvarias lenni, esetlenek és felkészületlenek (nem tudnak 3 épkézláb kérdést megfogalmazni az albérlettel kapcsolatban). a legrosszabb, hogy kivétel nélkül basztak elfelejtettek bemutatkozni. körülbelül így néz ki egy telefonbeszélgetés:

- tessék
- jó napot kívánok/hello (néhányan tényleg magáznak ... beszarás), a kiadó szoba iránt érdeklődnék.
- igen, jó helyen jársz.
- hát hogy öö... aktuális-e még?
- igen, még keresünk embert.

és itt általában véget érne a beszélgetés, ha nem kezdeném el 1. kedvesen oldani a hangulatot 2. vázolni a paramétereket. jó, nem könnyítem meg a helyzetüket, de tulajdonképpen miért is tenném? életképes, jó kommunikációs képességekkel megáldott, kedves és a szükséges kompromisszumokra kész lakótársat keresünk!