a személyiségem leggyengébb pontja a semmittevés iránt érzett hihetetlen és azt hiszem ösztönös vonzódás.
tervezgetek, erőt gyűjtök és aztán ennyi. jó, ez azért így nagyon rosszul hangzik, a helyzet persze a valóságban nem ennyire tragikus. most csak az van, hogy jobb és sikeresebb életre vágyom, és rettenetesnek tűnik a gondolat, hogy ezért nekem kell - mert csak én tudok - tenni.
és még csak nem is szeretem ezt az erőtlenséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése