a stílus terén igazán későn érő vagyok.
ezt persze nem úgy kell érteni, hogy még a 20. születésnapomra is anyukám készítette ki a ruhámat. inkább csak elhúzódott az a bizonyos útkeresés. a különböző stílusok között egyszerűen kereszttűzbe kerültem, és őszintén szólva sokáig nem éreztem magam igazán otthon a szekrényemben.
a helyzet akkor kezdett megváltozni, amikor az életemben egyre nagyobb szerepet kapott a turizás. egyfelől itt nem csak a fast fashion darabokból állt a kínálat, másrészt ténylegesen választásra kényszerültem minden egyes alkalommal. a turkálós ruhák árfekvése mellett viszont a tanulópénzt sokkal könnyebben tudtam megfizetni, szóval lehetett próbálkozni és kudarcot vallani sokszor egymás után. szépen lassan azonban kikristályosodott, mi az ami igazán én vagyok. mármint az öltözködés terén.
...ezt egyébként irtó nehéz lenne meghatározni. íme egy kísérlet erre: szeretem a szoknyát, ruhát és a kényelmes, könnyű anyagokat. igyekszem hangsúlyozni a pozitív adottságaimat, a nagy fenekemet és vastag combjaimat pedig elrejteni. bírom a mintákat, színeket, formákat, meghökkentő szabású darabokat, de szigorúan a racionalitás és hordhatóság keretein belül. egy kicsit mesebeli, egy kicsit nosztalgikus, fene se tudja mennyire "trendi," de hé! ez vagyok én.
és hogy miért hoztam szóba ezt az egészet? mert a blogban ezentúl időről-időre mindez vizuálisan is meg fog jelenni - az új "what to wear today?" rovat keretein belül. ennyi magamutogatás tulajdonképpen még éppen illik is egy ilyen ego-blogba.
(az ötlet forrása egyébként Nellitől származik, aki szintén meg szokta osztani a saját összeállításait. nem akarok én udvarolni, de van köztük egy-két nagyon "váó!" és egy cipő, amit a mai napig nem tudok elfelejteni... )
melyik? :)
VálaszTörlésbtw, én telefonnal készítem a képeket (szarok), de a lényeg látszik rajtuk. Az anyám mindig azt akarta, hogy modell legyen (nem lettem), de egy kis kreativitással mindenki lehet a maga ízlésének modellje. És én nagyon szeretek ilyen képeket nézegetni.
http://feljegyzesekazegerlyukbol.wordpress.com/2012/05/16/o-a-sargat-a-sargat/
VálaszTörlésez a kis barna. :)
hát, az én telefonommal inkább meg sem próbáltam, viszont fényképezőm van (hál' Istennek... és Apának). hát igen, annál/ennél jobban én sem szeretnék modell lenni. :)