két napja nagyüzemi körülmények között állítjuk elő itthon a lecsó-befőttet. a nagy lekvárfőző lábos alatt megállás nélkül megy a tűzhely és a kezem már ébredéskor marokra fogja a kést. reflex.
a külön élő egyetemista szájában jó előre összefut a nyál már a puszta gondolattól is, hogy a szűkös és szegényes hónap végi étrendet mennyire fel tudja dobni egy-egy adag ilyen otthonról hozott lecsó. halleluja.
felköltözés előtt mindig kicsit olyan, mintha egy 10 hónapos télre készülnék vagy valami igen hosszú útra. egyenesen az ismeretlenbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése