tudjátok van ez az ország tortája dolog: minden évben augusztus 20-án ünnepélyes zabálás és ettől majd a nemzeti önbecsülésünk a vércukorszintünkkel egyenes arányban fog emelkedni.
tavaly a kecskeméti barackos kölestorta nyerte a versenyt, de elég sok negatív kritikát kapott és azóta nem is nagyon lehetett róla hallani (az elmúlt évek alapján úgy érzem, így van ez az országunk tortáival úgy általában). nekem volt szerencsém megkóstolni, és emlékeim szerint kifejezetten ízlett. azóta is eszembe jutott, hogy vajon hozzá lehet-e jutni valahol?
(és most a dramaturgia eljutott arra a pontra, hogy a képernyő alján megjelenjen a felirat: "egy évvel később...")
...ma ugyanis teljesen véletlenül megláttam egyik kedvenc cukrászdám süteményes pultjában néhány szeletet ebből a bizonyos barackos kölestortából. kapva kaptam az alkalmon, hiszen ez nem lehet véletlen: vettem (vetettem apával) egy szeletet! alig vártam, hogy belekóstolhassak - és lelkiekben felkészültem a csalódásra.
ez viszont nem következett be. sőt! gyerekek, nekem ez a kedvenc tortám. az okok a következők: nem rajongok a piskótáért (természetesen a nagymamám lekváros piskótája kivételt képez), viszont a kölest és hasonló magvakat kifejezetten bírom; a tortában lévő krémekkel kapcsolatban is vannak fenntartásaim de az édes, szinte gejl (vagy geil?) baracklekvár abszolút kedvenc. nagyjából így áll a dolog, már ami az ízlésemet (vagy inkább ízlelésemet? - jaj, szörnyű szóvicc) illeti a torták terén.
és én tudom, hogy már nem ez az uralkodó trend, hiszen augusztus 20. óta regnál a szabolcsi almás máktorta, én mégis a köles-barack kombó mellett teszem le a voksomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése