az elmúlt egy év alatt megtanultam úgy vágyni dolgokra, hogy ne azonnal kelljenek. bízni abban, hogy tényleg mindennek van ideje, és azt érdemes kivárni.
mindent akarok, de már nem rögtön és nem egyszerre. mert rendje van az életemnek, csodás és kifürkészhetetlen rendszere. gondolom, mondanom sem kell, hogy mindezért ki a felelős...
megtanultam rábízni magam az Ő akaratára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése