amikor kiskutyákat mentettünk vagy segítettem egy beteg kislánynak, jónak éreztem magam. úgy, ahogyan csak ezekben a kivételes, önzetlen pillanatokban tudja az ember - az áldozatvállalás gondolatának csírája nélkül!
önkénteskedem egy keresztény szervezetben, ami működik a maga módján, jól-rosszul, igyekszünk tevékenyek és hasznosak lenni az ifjúság számára mint közösség. itt most nem hibást vagy felelőst keresek, amikor azt mondom, hogy félve veszem fel a telefont, ha ismeretlen (ne adj' Isten ismerős) szám hív, és egy kedves de kétségbeesett hang próbál rábeszélni valami remek dologra, amivel segíthetem az egyesület munkáját.
hozzá kell tenni, nem tudok nemet mondani - legalábbis sokkal kevesebbszer, mint ahányszor szívem szerint megtenném. és az intézményesített önkénteskedés számomra ez: gyomorgörcs, türelmetlenség, kényelmetlenség. persze, erre is kitaláltam a magyarázatot: nem baj, ha nem érzem jól magam azokban a helyzetekben, mert az áldozatot értékelni fogja az Isten és így talán, mivel ilyen nagy mértékben kiléptem a komfort zónámból, talán még értékesebb lesz az általam végzett munka. gondolom, érezhető: furcsa és kitekert logika ez.
de amikor kiskutyákat mentettünk vagy segítettem egy beteg kislánynak, jónak éreztem magam. esszenciális jóságot, boldog elégedettséget és tisztaságot éreztem, nyoma sem volt feszengésnek vagy húzódozásnak. mondanom sem kell, hogy ezek olyan apró dolgok, amikre bárki képes, az idejéből csak egy-két percet vesz el és semmiféle különös fáradtsággal nem jár.
az általam intézményesített önkénteskedésnek nevezett kezdeményezés egy szép gondolat, de csak eseti kezelés és nem lesz tőle jobb hely a világ. a helyzet az, hogy nekünk kell jobbá válnunk, egyénileg, a mindennapokban - kiskutyákat mentve és beteg kislányoknak segítve.
(természetesen ez egy személyes meglátás, tapasztalat és nyilván nem az önkéntes szervezetek munkájának aljas kritizálása - összességében csak arról van szó, hogy az amit abban a formában tenni tudunk, önmagában kevés.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése