anyukám azt mondta, hogy kezdjem el már most tervezni az esküvőmet, mert olyan gyorsan fog minden történni, hogy csak arra fogok emlékezni, milyen esküvőre vágytam. a cél, hogy olyan esküvőt álmodjak magamnak, amilyenre emlékezni szeretnék.
ez abban a pillanatban irtó félelmetesnek tűnt, mert konkrétan 22 éven keresztül teljesen hidegen hagyott a téma. abban mindig is biztos voltam, hogy számomra a házasság teljesen magától értetődő része az életnek, két ember közös életének, innentől kezdve viszont nem voltak konkrétumok - vagy ha voltak is, sűrűn változtak.
néhány dolog azonban, természetesen a legjelentéktelenebbek, szépen lassan egyértelművé vált:
1.) a vőlegényem csokornyakkendőben lesz.
ne kérdezzétek, miért, de valamiért ellenállhatatlanul szexinek tartom azt az idétlen kis nyakbavalót.
2.) csodás, ízléses, pompás esküvői tortát szeretnék - talán már azt is tudom, melyik cukrászdából.
az édességek kitüntetett szerepet játszanak az életemben, nehogy már pont az esküvői tortám ne legyen igazán emlékezetes. :)
3.) semmi rózsaszín nem lesz, semmi vörös giccs, semmi csillogó strassz vagy hasonló fölösleges dolog.
egyszerűen nem és kész, szerintem ezzel minden jó érzésű embertársam egyetért.
egyelőre ennyi. mondtam, jelentéktelen apróságok, meg hát egyelőre nem aktuális, de hallgatok az anyukámra, hátha tényleg úgy van, ahogy mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése