ahogy visszagondolok az elmúlt néhány szemeszterre, én mindig belebetegedtem az iskolakezdésbe. lehet pszichoszomatikus tünet vagy a hirtelen igénybevétel ellen így lázadó szervezetem jelzése, de semmiképp sem örvendetes dolog az első néhány hét valamelyikét intenzív élet-halál harccal kezdeni.
a forgatókönyv mindig hasonló: árulkodó jelek figyelmen kívül hagyása és "csakazértis" iskolába járás, majd a teljes pusztulás miatt néhány nap kényszerpihenő.
most vitathatatlanul a tegnapi volt a csúcs, amikor a hidegrázás, láz és teljes gyengeség is rontotta az amúgy sem rózsás, torok- és fejfájós helyzetet. megértettem a szervezetem jelzését, csütörtökre csendes ágynyugalomra ítéltem magam. a szörnyű éjszaka után már érezhetően javult valamicskét a helyzet, majd a világ legjobb ápolójának hála mostanra sokkal jobban vagyok. egyetlen dolog fog hiányozni: az étvágytalanság jótékony hatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése