másfél nap tanulsága

az első másfél nap után annyit tudnék mondani, hogy "ajóbüdösrohadtkurvaéletbe" - így, egy szuszra.

hétfőn reggel 8kor egy könnyed és emészthető összehasonlító vallástudomány órával kezdtünk, ami komolyan mondom, órákra éber kómába lőtt, alig vártam, hogy leérjek a könyvraktárba és újraindíthassam csendes magányomban a rendszert. (a csendes magány nem annyira jött össze, szokatlanul nagy volt a forgalom a kis föld alatti birodalmamban, de mindegy.)

odalent a mélyben eddig nagyobb biztonságban éreztem magam, mint magzat az anyaméhben: vaskos polcok, könyvekkel megrakva óvtak meg a külvilágtól. na hát most úgy vagyok vele, hogy rohadjanak meg azok a bizonyos vaskos polcok meg az összes könyv, mert valahogy a tologatásuk, tekergetésük közben vagy eltörtem a kulcscsontomat, vagy valami irtóra meghúzódhatott, mert komoly fájdalmaim vannak. király vagyok, az első napomat egy szolid munkahelyi balesettel kezdtem...

levezetésnek egy 4.5 perces sikerkurzuson vettem részt, ami a tibeti vallásos művészettel foglalkozik - hát, én majd legfeljebb a vizsga előtti másfél napban fogok, mert hál' Istennek a munkaidőm épp két órával hosszabb, mint ameddig az óra tart, bilokálni pedig egyelőre szarul tudok, így hát na. maradok a könyvraktárban, ülök a seggemen nyugodtan, majd zen buddhistákat megszégyenítő békességgel az arcomon letöltöm az anyagokat a vizsga előtti este. mert hogy minden fenn lesz az e-learning-en. éééés a legszebb: ezért 4 combos kis kreditet fogok kapni, ó igen.

az újabb nap újabb tömény okossággal indult: népcsoportok és regionális kultúrák reggel 8:15-től, rendelvényre. hát, van még egy hetem, hogy találjak valami motivációt, más különben simán elképzelhető, hogy véletlenül nem fogok tudni részt venni az órákon. véletlenül. utána, mert az élvezeteket még ennél is tovább lehet fokozni a btk-galaxisban, vallásszociológia - zárójelben max weber - borzolta a kedélyeket. szerencsére kedves, rég nem látott ismerősként üdvözöltem az öreg németet, mert hogy egy évvel ezelőtt a most is kötelező szöveg jegyzetének jegyzetét már olvastam, így gondolom nem érhet meglepetés. de a tanárnő... hát. őt még nem tudom hova tenni, majd meglátjuk mi lesz belőle.

és most megint ebéd szünet, de 2től folytatódik a harmadévnek nevezett kálvária, ami egyelőre fene sem tudja, mit fog hozni. a kreatív feladatot hiányolom, az értelmes párbeszédet - mert itt egyelőre nagyon arról szól minden, hogy 1. kérdés nélkül lenyomjanak egy csomó infót a torkunkon, mert muszáj 2. egyáltalán nem érdekel senkit, hogy minket érdekel-e egyáltalán az anyag. egyelőre (az egyébként nem rossz témájú órák ellenére sem) tudott felmutatni semmi olyat ez a félév, ami miatt érdemes lenne részt vennem benne.